Ide írhatsz nekem:

nemeth4a@gmail.com

2011. május 4., szerda

A gyerekek és a költözés

   Nem tudom feltűnt-e valakinek , de az utóbbi napokban nem igazán voltam itt jelen, s ez annak tudható be, hogy átköltöztünk egy másik lakásba. Ez sok energiát és időt vett igénybe, és természetesen a számító gépet sem üzemeltük be azonnal, úgyhogy még csak meg sem tudtam nézni, hogy mi újság "errefelé".
  Most már szinte teljesen megvagyunk a kipakolással, még pár apróságnak meg kell találni a helyét, de azért már kezd jól kinézni a lakás. Persze ez még mindíg csak albérlet, de már sokkal job , mint az előző!!
  Nem tudom más hogy van ezzel, de én nem csinálnám szívesen túl sűrűn!
  A gyerekeknek sem egyszerű, ráadásul Anett pont aznap, amikor átszállítottunk minden dobozt, bútordarabot és egyebeket, belázasodott, alig bírt állni a lábán, folyton aludt volna, ha hagyjuk, mert alig aludt el az ágyon, felébresztettük, mert vitték el az ágyat, aztán a fotelben nyomta el a láz, és a betegség, s azt is vinni kellett. Estére , mire mi is át tudtunk jönni az új helyre, szegénykém már túl fáradt volt , ahhoz, hogy nyugodtan el tudjon aludni. Persze adtam neki a lázcsillapítót , de amint elment a hatása, újból felugrott a magasba a testhőmérséklete. Meg sem mertem mérni,. mert nagyon nem szereti a lázmérőt, és mivel amúgy is nyűgös volt, nem szerettem volna még azzal is kínozni! Elég volt , ha éreztem , hogy szinte égetett a kis homloka. Aztán másnap délelőtt irány a háziorvos, hogy lássuk mi a gond vele, hát csúnyán be volt gyulladva a torka s kénytelen voltam antibiotikumot nyomni belé, bármennyire nem vagyok híve.
  Lassan egy hete, hogy itt lakunk, Anettnek befejeződött a gyógyszeres kezelés, egészségileg jól van, de lelkileg még zavart egy kissé. Első reggel, reggeli után azt a kérdést tette fel, hogy:" Mostmár megyünk haza , Anya?" A kis drágám azt hitte, hogy csak vendégségbe jöttünk, aludtunk egyet, és megyünk vissza a régi , megszokott lakásba. Amikor ő született már ott laktunk, ezért neki az jelentette az otthont.
   Ádámmal sem túl egyszerű, mert ő meg, szegénykém, nincs tisztában azzal, hogy nem más városba költöztünk, csupán a város egy másik negyedébe. Valamelyik nap azt kérdezte:" Anya , mikor megyünk vissza a másik Vásárhelyre?" Természetesen folyamatosan magyarázom nekik, hogy nekünk most itt van az otthonunk, a másik helyre nem mehetünk , mert ott már valaki más lakik, nehéz nekik megérteni.
 Kicsit megnehezíti a dolgunkat, hogy Ádámot oda kell vinnünk a napközibe, ahová eddig is járt, az az óvoda pedig nagyon közel volt az előző lakásunkhoz, Anett már első nap, amikor mentünk Ádámért, felismerte a környéket, s azt mondta:"Látom a hazánkat!" ( ez az ő nyelvén a lakásunk környékét jelentette).
 Én nem gondoltam volna, hogy a gyerekeknek nehezebb lesz a változást feldolgozni, mint nekünk, annak ellenére, hogy ebben a lakásban nekik több a saját terük, saját szobájuk van(ott is volt, de az volt a nagyobb szoba, és a vendégeket is oda hívtuk be, a bútorzat sem volt kimondottan az ő ígényüknek megfelelő).
   Bízom benne, hogy az idő jó "gyógyszer" lesz erre a "problémára" is .
ki kell próbálni, hogy milyen a szekrényben ülni!

az egész napos "ide ne ülj" , "most menj arrébb", "oda nem szabad mászni" fárasztó figyelmeztetések után jól esik a fürdés!
"az új konyhában van helye az én kis asztalomnak is, most ott ebédelek!"

Birsalma leves

  Már nem is emlékszem rá, hogy mikor ettem utolj
ra ilyen levest, de azt hiszem, hogy az édesanyámnál, Ő pedig már 8.-dik éve, hogy nincs közöttünk, így kb. 10 éve is van már. Tegnap találtam a kamrában egy üveg birsalma befőttet, s levest reccsintettem belőle.
 Mivel mostanában nagyon újító formában vagyok , keresgéltem, és A 100 LEGJOBB erdélyi falat c. receptes füzetecskéből merítettem ihletet, kevés változtatással a recept a Gastroglobe-on található.


A facebookon is

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Látogatóim 2011.04.01-től

free counters