Büszkeségeimről!

    Amint már írtam, két nagyon huncut gyerek édesanyjává tett a Mindenható! De büszke vagyok rájuk, mert , a sok huncutság mellett nagyon aranyosak és ügyesek is tudnak lenni! Szeretik egymást , és ez remélem mindig így is marad!
    Sokszor folynak harcok közöttünk, mert , mint minden gyerek , ők is próbálgatják a határokat. Esténként nagyon nehezen ''másznak be''a játékok a helyükre , leggyakrabban Anya vagy Apa segítségére is szükség van.
  Többek között azért is vagyok nagyon büszke rájuk , mert idegen helyen nagyon szófogadóak! Természetesen hisztis korszakok nálunk is voltak, vannak és lesznek is, de alapjában véve tündéri gyerekek!!!
 Nap közben , ha mindketten itthon vannak, mint ahogy most is (mert Ádámnak fül gyulladása van) sokáig el tudnak játszani együtt. Rengeteg játékot tudnak kitalálni, jól megnevettetik egymást , és ezt öröm hallani. Az a színes kacagás , ami mindkettőjükből előbújik egy-egy bohóckodás alkalmával....nem cserélhető fel semmire!!!
Anett még selypít kissé , de a korához képest nagyon szépen beszél. Legújabban a ''péncánca'' (pénztárca) a kedvencünk, folyton ismételtetjük vele , de van már annyira huncut , és okos , hogy kitalál valami mást , csak hogy ne kelljen mondania :)) !
  Nagyon hálásak , ha valamit megkapnak abból , amire esetleg már régóta vágynak! Tudnak apró dolgoknak is örülni. Emlékszem Ádám kb. 2 és fél éves lehetett , amikor egyik nap (mert nem minden nap jön össze most sem) kérte , hogy üljek le vele a földre játszani , és anélkül , hogy azt mondtam volna:'' most nem érek rá'' , vagy ''majd később'' , egyből leültem , mire ő hangosan felnevetett örömében! :)  Persze most is vannak helyzetek , amikor nagyon tudnak örülni mindketten , csak ez az eset valahogy nagyon maradandó lett számomra.

Ezelőtt 2 évvel is szerették egymást

...s ez napjainkban sem változott!

  Egyik este gyümölcsös joghurtot hoztam nekik a boltból , de úgy döntöttem nem adom oda csak másnap 10 óraira. Ádám ügyesen szót fogadott és mivel más nem volt  hirtelen , amivel megjutalmazhattam volna , elújságoltam neki, hogy vettem valami meglepit másnapra. Persze a kíváncsiság az nagy volt a részéről , de én is kitartó voltam, s nem árultam el. Amikor 3-ik találgatásra magától kitalálta, olyan boldog volt , hogy madarat lehetett volna fogatni vele.
  Sokszor nehéz kitalálni, hogy hogyan viselkedjünk a gyerekeinkkel , hogy az mindkét félnek jó legyen , de íme vannak nagyon egyszerű dolgok , amik nagyszerűvé tudják tenni a hétköznapjainkat!