Sokszor folynak harcok közöttünk, mert , mint minden gyerek , ők is próbálgatják a határokat. Esténként nagyon nehezen ''másznak be''a játékok a helyükre , leggyakrabban Anya vagy Apa segítségére is szükség van.
Többek között azért is vagyok nagyon büszke rájuk , mert idegen helyen nagyon szófogadóak! Természetesen hisztis korszakok nálunk is voltak, vannak és lesznek is, de alapjában véve tündéri gyerekek!!!
Nap közben , ha mindketten itthon vannak, mint ahogy most is (mert Ádámnak fül gyulladása van) sokáig el tudnak játszani együtt. Rengeteg játékot tudnak kitalálni, jól megnevettetik egymást , és ezt öröm hallani. Az a színes kacagás , ami mindkettőjükből előbújik egy-egy bohóckodás alkalmával....nem cserélhető fel semmire!!!
Anett még selypít kissé , de a korához képest nagyon szépen beszél. Legújabban a ''péncánca'' (pénztárca) a kedvencünk, folyton ismételtetjük vele , de van már annyira huncut , és okos , hogy kitalál valami mást , csak hogy ne kelljen mondania :)) !
Nagyon hálásak , ha valamit megkapnak abból , amire esetleg már régóta vágynak! Tudnak apró dolgoknak is örülni. Emlékszem Ádám kb. 2 és fél éves lehetett , amikor egyik nap (mert nem minden nap jön össze most sem) kérte , hogy üljek le vele a földre játszani , és anélkül , hogy azt mondtam volna:'' most nem érek rá'' , vagy ''majd később'' , egyből leültem , mire ő hangosan felnevetett örömében! :) Persze most is vannak helyzetek , amikor nagyon tudnak örülni mindketten , csak ez az eset valahogy nagyon maradandó lett számomra.
 |
| Ezelőtt 2 évvel is szerették egymást |
 |
| ...s ez napjainkban sem változott! |
Sokszor nehéz kitalálni, hogy hogyan viselkedjünk a gyerekeinkkel , hogy az mindkét félnek jó legyen , de íme vannak nagyon egyszerű dolgok , amik nagyszerűvé tudják tenni a hétköznapjainkat!
